Legbelül

Belülről hullik könnyem,
Kívül nem hullt soha;
Pedig sokszor éreztem,
Hogy sorsod mostoha.

***

Gyászolni kellett volna,
De hitem elveszett;
Csak néztem koporsódra
A néma sir felett.

A szívemben harag volt;
Mert úgy mentél Te el,
Mint hajnalban a ködfolt,
Mit izzó nap ölel.

***

Nem tudtam szólni akkor,
De most már mondanám;
Az új találkozáskor
Majd, bocsáss meg Apám!

Álomsirató

Álmodom, mert
álmodni kell…
De álmaimban nem felel
kérdéseimre senki sem...
Az éj sötétje rám borul
őt meg se’ kérdezem...

~~~

Fáj nagyon, de nem tudom,
hogy, mit tegyek vele.
Belémhasít, mert érzem azt,
csak álom... a szeme...

Szalad az úton, hátranéz
és huncutul nevet.
A kiskutya utána fut,
felborul, hempereg,
majd nadrágjába belekap
és húzza vissza már...
Lerázná őt, de gyenge még,
nem bír vele... megáll,
legörbülnek az ajkai,
az arca megremeg...
-Gyere Apa! Segíts nekem!-
kiáltja,... s én megyek...

~~~

Álmodom, mert
Álmodni kell…
De álmaimban nem felel
csak búcsút int kezed.
mert elmentél... örökre már...
Fiam...isten veled.

Az utolsó nap emléke

Csak néztelek ágyadban fekve.
A két szemed még csillogott.
De nem látott már, csak merengve
nézett messze egy csillagot.

Előző nap még mosolyogtál,
megsimogattad arcomat.
Csak néztél rám, semmit se szóltál;
mégis boldognak láttalak.

Szíved vert még, benn tartva lelked;
a beteg test még működött.
De tudtam, már várod a percet,
s a kínokat majd ellököd.

Elbúcsúzol a kinti fénytől;
mosolyogsz, s emeled kezed;
szabadulva e - földi léttől
intesz némán, hogy ég veled…

***

És megtörtént. Elmentél csendben.
S én akkor nem hittem talán;
hogy itt hagytál te mindörökre;
és nem lesz többé már anyám.