2010. január 9., szombat
Legbelül
Belülről hullik könnyem,
Kívül nem hullt soha;
Pedig sokszor éreztem,
Hogy sorsod mostoha.
***
Gyászolni kellett volna,
De hitem elveszett;
Csak néztem koporsódra
A néma sir felett.
A szívemben harag volt;
Mert úgy mentél Te el,
Mint hajnalban a ködfolt,
Mit izzó nap ölel.
***
Nem tudtam szólni akkor,
De most már mondanám;
Az új találkozáskor
Majd, bocsáss meg Apám!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése