2010. december 27., hétfő

Ajándék



Nem tudtam, mit vigyek neked,
Hogy szép legyen majd az a nap.
Mikor, lágyan fogom kezed
A feldíszített fa alatt…

Minek örülnél igazán?...
Mi az, mi felvidítana?...
Ha majd szemedből csillan rám
A szép karácsony éjszaka…

Hiába néztem villogó,
Fényes kirakatüveget,
Lázas arcomba fújt a hó
És nem találtam ötletet.

***

S most itt állunk a fa alatt.
Nem hoztam ékszert, díszeset.
Ajándéknak más nem maradt,
Fogadd el tiszta szívemet!


Karácsonyi emlék


Emlékszem, csak kis fa volt a zöld fenyő
Csillogó szemmel néztem karcsú testét
Oly lassan araszolt akkor az idő
Gyermekként alig vártam már az estét

És mikor ott állt asztalunkon végre,
alma, dió és szép színes papírok
lógtak ágain. Ez volt minden éke...
De velünk voltak akkor az angyalok.

Nem szólt senki, csak körbeálltuk csendben.
Koldus szegényen és mégis gazdagon.
Néztük, ahogy a gyertya lángja lebben,
S egy csillag benézett ránk az ablakon.

2010. december 19., vasárnap

Szeress nagyon



Szeress nagyon, mert a tiéd vagyok;
Vagy rúgjál belém és dobj el magadtól!
Emelj magadhoz, ha nem szárnyalok;
Vagy lökj a mélybe, taszíts el a naptól!
Forró legyél, hogy égessen a véred;
Vagy jéghideg, hogy fagyasszon szavad
Édes legyél, mint gyorsan ölő méreg
Vagy keserű, mint számban a falat!
Csak ne légy álszent, szürke, méla báb.
Legyél hófehér, vagy lehetsz fekete.
Szemed, mint tőr, éles sugárnyaláb
Legyen a szerelmed vad üzenete!

Legyünk megláncolt, de boldog rabok!
Szeress nagyon, mert a tiéd vagyok!

2010. december 13., hétfő

Egyszer



…Homokba dughatnám fejem,
    Mint annyi költő e-hazában.
    De mégis úgy kell döntenem,
    Elmondom Nektek nyíltan, bátran;

Egyszer rend lesz, mert így akarjuk.
Addig álmunk csak szendereg.
Most a multiknak van hatalmuk
S a nép, mint alvó nagybeteg;
Ámítva pénztől, mintha látna
Elfelejti a vágyait.
És ha egy sárga hátba vágja;
Görnyedten tovább dolgozik…

…Elmondom Nektek nyíltan, bátran,
    Csöpögő, véres asztalon,
    Kiterítve a múlt sarkában;
    Átkozlak téged Trianon!

Egyszer rend lesz, mert minden ember
Ki tiszta szívvel született
Ráébred majd, hogy ez a rendszer
Rakta rá a bilincseket.
Türelmét elveszíti akkor,
Mint áradat esők után;
Tombolva zúdul és elsodor
Mindent mi majd útjában áll…

…Átkozlak téged Trianon!
    Mert őseink nem ezt akarták
    Lelkükben nincs most nyugalom
    Látva a hont, hogy csonka ország…

Egyszer rend lesz, mert így akarjuk
Mind, ki Magyarnak született
Mert e-hazát nem azért kaptuk
Hogy ocsmány féreg rágja meg…
De eljön majd, én így remélek,
Eljön egy jobb, egy szebb jövő…
És unokáink büszkék lehetnek
Úgy borul ránk a szemfedő…

2010. december 4., szombat

Nem kéne…



Nem kéne most még felvidulva
Zengeni öröméneket,
Mert gondunk újra, mint a dudva
Kinő, és minket nézeget…
Gúnyos szemében szikra lobban,
Röhög rajtunk, mert itt e honban,
Látja a hazug képeket…

Nem kéne most még lesunyt fejjel,
Szemet becsukva várni azt,
Hogy örömünkön ott a per-jel;
Éneklő szava megriaszt…
Könnyet hullat a múlt, ha látja,
Sajgó sebét hazugság szántja,
S nem kaphat többé már vigaszt…

***

Föl kéne állni, mint az Ősök,
Ha baj rágta a nemzetet!
Elé állni, ha álnok tőrök
Döfködnek tiszta szíveket!
Elsodorni a hazugságot,
Betemetve a bánat-árkot;
Süvöltve, mint a fergeteg!