2011. március 19., szombat

Kharón ladikjában

























Erős nagyon a Sztüx sodrása.
Ülök. Magamba révedek.
S amíg a ladikot dobálja
Újra élem az életet...

***

Lehet, hogy rossz voltam, mint gyermek.
Talán most is túl rossz vagyok.
De csak akkor ítéljetek meg,
Hogyha már meghallgattatok.

Nem tűntem ki soha semmiben.
Tanultam, játszottam, éltem.
S mint vad, mikor éjjel elpihen,
Megbújtam anyám ölében.

És néztem ámuló szemekkel,
Hogyan születnek új csodák.
Nem tudtam még, hogy mindig nem kell
Megvetni álmom vánkosát.

Gyorsan nőttem fel, mint a gomba
És nem bántottam másokat.
Csak mindig azt szerettem volna,
Ha igaz álmom megmarad.

Szeretni és szeretve lenni...
Én ezt akartam, semmi mást.
Odaadó, hű társra lelni,
Széppé téve a hallgatást.

***

Bűnöm tán az, hogy megszülettem.
Nem tudhatom... én ostoba
Talán egyszer a végtelenben
Hol sorsom nem lesz mostoha,

Majd rájövök, mért volt az élet.
Most itt álok előttetek.
Köröttem csend. Vibráló fények.
Hát itt vagyok... Ítéljetek.







2011. március 13., vasárnap

Adj erőt



Árva sorsom bús kalásza,
Beletaposva a sárba,
Eltiporva nem terem;
Mert csirája félelem…

Azt mondták a bölcsek régen;
Nem lehet több egy szekéren,
Annyi csak, mit bír a ló.
Többet rakni nem való.

Most a súlyt vállamra dobják
Számolatlan. Nincsen korlát.
Vagy bírom, vagy elbukom;
Nincs választás, jól tudom.

Énekeltem én kesergőt
Nem láttam fától az erdőt
Elhalt fájó énekem
Adj hát erőt Istenem!

Adj erőt, hogy higgyek újra.
Új reménnyel, boldogulva;
Hazám sorsa ne fájjon;
Nemzetünk talpra álljon!




2011. március 11., péntek

Szeress nagyon


Szeress nagyon, mert a tiéd vagyok;
Vagy rúgjál belém és dobj el magadtól!
Emelj magadhoz, ha nem szárnyalok;
Vagy lökj a mélybe, taszíts el a naptól!
Forró legyél, hogy égessen a véred;
Vagy jéghideg, hogy fagyasszon szavad!
Édes legyél, mint gyorsan ölő méreg;
Vagy keserű, mint számban a falat!
Csak ne légy álszent, szürke, méla báb.
Legyél hófehér, vagy lehetsz fekete.
Szemed, mint tőr, éles sugárnyaláb
Legyen a szerelmed vad üzenete!

Legyünk megláncolt, de boldog rabok!
Szeress nagyon, mert a tiéd vagyok!


2011. március 9., szerda

Volt egy percem




Volt egy percem a hangos zűrzavarban;
Megálltam némán s behunytam szemem...
Terád gondoltam, mert pont így akartam;
S újra megtalált ott, a szerelem...

Az emberek körülöttem haladtak;
Mint némafilmen mozgó figurák...
S én gondolatban, egyre, lankadatlan;
Simogattam szép kezed bársonyát...

Leírom mindezt, mert jó volt akkor, ott.
Éreztelek. Valahol, mélyen, bennem...
Én, aki mindig csak lopva álmodott,

Abban a percben, újra tiéd lettem...
Szerelmem beléd, úgy csimpaszkodott;
Mint bezárt rab, ha lát egy csillagot...