2010. január 8., péntek
Álomsirató
Álmodom, mert
álmodni kell…
De álmaimban nem felel
kérdéseimre senki sem...
Az éj sötétje rám borul
őt meg se’ kérdezem...
~~~
Fáj nagyon, de nem tudom,
hogy, mit tegyek vele.
Belémhasít, mert érzem azt,
csak álom... a szeme...
Szalad az úton, hátranéz
és huncutul nevet.
A kiskutya utána fut,
felborul, hempereg,
majd nadrágjába belekap
és húzza vissza már...
Lerázná őt, de gyenge még,
nem bír vele... megáll,
legörbülnek az ajkai,
az arca megremeg...
-Gyere Apa! Segíts nekem!-
kiáltja,... s én megyek...
~~~
Álmodom, mert
Álmodni kell…
De álmaimban nem felel
csak búcsút int kezed.
mert elmentél... örökre már...
Fiam...isten veled.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése