2010. január 8., péntek
Disztichon a múltból
Elfeledett szerelem valahol lenyugodva a porban...
Száll tova, messze a kép; élve temetve a mát.
Két szemedet csak a képzeletem fedi fel. Fala átkoz...
Dobban a szívtelen út, bontva a múlt fonalát.
Címkék:
Disztichon
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése