Árva
sorsom bús kalásza,
Beletaposva
a sárba,
Eltiporva
nem terem;
Mert
csirája félelem…
Azt
mondták a bölcsek régen;
Nem
lehet több egy szekéren,
Annyi
csak, mit bír a ló.
Többet
rakni nem való.
Most
a súlyt vállamra dobják
Számolatlan.
Nincsen korlát.
Vagy
bírom, vagy elbukom;
Nincs
választás, jól tudom.
Énekeltem
én kesergőt
Nem
láttam fától az erdőt
Elhalt
fájó énekem
Adj
hát erőt Istenem!
Adj
erőt, hogy higgyek újra.
Új
reménnyel, boldogulva;
Hazám
sorsa ne fájjon;
Nemzetünk
talpra álljon!
3 megjegyzés:
Veled együtt fohászkodom én is az erőért és Áldásért!
Nagyon szépek és fájók halk szavaid Branuel!
Köszönöm szépen Ditta!
Nagyon örülök, hogy itt jártál...
:)
Ez szép... Tényleg!
Megjegyzés küldése