Ajándék

Nem tudtam, mit vigyek neked,
Hogy szép legyen majd az a nap.
Mikor, lágyan fogom kezed
A feldíszített fa alatt…

Minek örülnél igazán?...
Mi az, mi felvidítana?...
Ha majd szemedből csillan rám
A szép karácsony éjszaka?

Hiába néztem villogó,
Fényes kirakatüveget,
Lázas arcomba fújt a hó
És nem találtam ötletet.

----

S most itt állunk a fa alatt.
Nem hoztam ékszert, díszeset.
Ajándéknak más nem maradt,
Fogadd el tiszta szívemet!

Emlék

Emlékszem, csak kis fa volt a zöld fenyő
Csillogó szemmel néztem karcsú testét
Oly lassan araszolt akkor az idő
Gyermekként alig vártam már az estét

És mikor ott állt asztalunkon végre,
alma, dió és szép színes papírok
lógtak ágain. Ez volt minden éke...
De velünk voltak akkor az angyalok.

Nem szólt senki, csak körbeálltuk csendben.
Koldus szegényen és mégis gazdagon.
Néztük, ahogy a gyertya lángja lebben,
S egy csillag benézett ránk az ablakon.

Konok remény

Fekete lapra írok
fehér szavakat.
Remélem, egyszer
megtalálom újra
az elveszettnek hitt
boldogság-madarat.

Szövöm a szavakat
sorban, egymás után.
A gondolatok,
zúdulnak belőlem,
sötéten és sután,
mint sáros ár hullámai
ha elmossák a partot…
S mégsem látom
magam előtt
az arcod…

Próbálom szépen
sorba rakni őket
és nyújtanám
a kezemet feléd..,
de a szavak midig
összekeverednek
és kezem bénán
az ölembe hull.
Fekete lapon
a betűk összefolynak.
Összegyűröm
és kezdem újra.
Konokul.

Egy éj veled

Nesztelen éjben, kis titok szoba
Csak a miénk most, a vágy otthona
Mindent kizártunk, már nincs senki más
Csak te meg én és az édes varázs
Szüntelen izzásban lüktet a testünk
Elégünk százszor, hogy újra szülessünk

…

Dereng a hajnal, és én csak nézlek
Ágy szélén ülve szótlan becézlek
A cigarettámon fénylő parázs
Arcodon tündéri álomvarázs
Fejed a párnán, szemed lehunyva
Lágy csókot lopok a homlokodra
Elmosolyodsz, és karod kinyújtod
Ajkamat lassan ajkadra húzod
Forró a csókod, rögtön, eléget
Azt kívánom, hogy ne érjen véget
Bársony bőrödön érzem a vágyat
Éget a tűz és nincs több alázat
Hallom a szíved vadul kalapál
Repülünk ismét. Ránk új csoda vár.

…

Elhagy az álom, pirkad a reggel
Engem ölelve, mellettem fekszel
Halk szuszogásod, fülemben érzem
Édesen alszol. Veled a szívem
Elvesztem teljesen. Tiéd vagyok
Felkel a nap, és csak miránk ragyog

Ablak

Rég becsukott ablak vagyok
Benéz rajtam a napsugár
Kopott szoba, rossz bútorok
Egyebet nemigen talál

Bezártak már nagyon régen
A napraforgó sem köszön
Mert kopott, fakó a fényem
Kecses fejét nem tükrözöm

Nem csillogok mikor éjjel
A hold szememen beragyog
Lágy csillagport szórva széjjel
És álmot hozó harmatot

Párkányomra nem száll madár
Dalát nem hallgathatom
Senki sem szól rajtam be már
Nincsen virág az asztalon

Régi álmok, szép emlékek
Remegve futnak rajtam át
Nyissanak ki!!! Még remélek…
S így hallgatom a múlt dalát