Májusi hajnal

Korán keltem, még csend honolt, mindenfelé köröttem.

Felvettem régi köntösöm, s a ház elé kimentem ...

Elbújt a hold, a vén zsivány, s a kert alatt a hajnal,

futott az orgonák tövén, harsány, harmatos dallal.

Vidám legényként lóra ült, s mert úgy tartotta kedve;

szellő-lován a rétre szállt, új színeket keresve.

A zöld füvön kicsit pihent, majd új zenébe kezdett,

fütyült a napnak; egy-komám, legyen most újra kezdet ...

Így láttam én, s elmondhatom öröm töltötte lelkem;

Május, orgonák, illatok; ezt már sosem felejtem ...