2011. május 5., csütörtök

Májusi hajnal



Korán keltem, még csend honolt, mindenfelé köröttem.
Felvettem régi köntösöm, s a ház elé kimentem ...

Elbújt a hold, a vén zsivány, s a kert alatt a hajnal,
futott az orgonák tövén, harsány, harmatos dallal.
Vidám legényként lóra ült, s mert úgy tartotta kedve;
szellő-lován a rétre szállt, új színeket keresve.
A zöld füvön kicsit pihent, majd új zenébe kezdett,
fütyült a napnak; egy-komám, legyen most újra kezdet ...

Így láttam én, s elmondhatom öröm töltötte lelkem;
Május, orgonák, illatok; ezt már sosem felejtem ...

2 megjegyzés:

Judit írta...

Nagyon szép, de nem a Rád jellemző vers! Te Branuel! Nem kellene már a Csillagon is jelentkezned esetleg?! Nyugi, nem azért követlek, csak az egyik kedvencem Vagy! Puszillak!

Barna írta...

Köszönöm Ditta!

Tudod, mindig időzavarban vagyok.
A munka mellett kevés időm marad az
írásra, és a netre is...
De örülök, hogy itt jártál!