Csak egy álom

Régi göröngyeivel gyötör engem az út amin élek.
Bús zivatarban a lét, újra a múltba idéz.
Ködbe veszett szakadékban a táj és hunynak a fények.
Ringat az álomadó, és lehanyatlik a kéz...

***

Anyja konok szerető szemein csügg; érti a féltést.
Éber a gyermeki arc, csillog a szem s belefér
Még az idő, az a ház hol játszani úgy szeretett, de
Rést üt a képzeletén, cincog a gond-kisegér...

Éhes a has, de ha nincs vacsorára való csak a régi
Anyja sütötte kenyér (egy szelet álmot adó)
Mégis elég, mert érzi a rá ragyogó szeretett szem
Hű ölelése remény. Fény, ami megmaradó...

Újra mesél, s beleréved a szóba az angyali arcon.
És alakok, figurák, újra születnek a rég
Elfeledett csoda-ködben a kéklő fellegek által;
És csak a jó, ami szól, szíve szemébe beég ...

***

Rebben az álom, mámorosan felocsúdik a lét és
Messze elűzve a bút, fenn a mosoly s a derű…
Mert ami szép, velem ébred a kincs, mint gyermeki érzés;
Félve, de elmenekít és nem is oly keserű…