Ez a föld

Elszabadulva a múlt vonatából

félem a bajt, de remélem a jót.

Lángol a szív szava, éget a vágytól,

mert ez a föld, ez az ég; takaróm.

Rám nehezült ez a sors, ez az élet.

Nyögve, nyüszítve tolom szekerem.

Tűnik a szép, s vele hunynak a fények;

már a sötét dominál egemen.

Itt van a jó, de eloltja a szólam;

- Többet akarj! - Nem elég ez az ég!

Hát akik állnak a vám előtt sorban

nem magyarok? Nekik ez mocsadék?

Úgy letiport ez a sors, ez az élet;

életem itt csak egy árva regény.

S bár szekeremben a súly felemésztett;

talpam alatt ez a föld, az enyém...