Játék

Én játszanék veled: Halál,
ha fakó árnyad lengedez;
lennék érett búzamező,
melyet kezed éppen keres.
De elhajolnék mint a nád,
ha meglengetnéd a kaszád.

És játszanék veled: Idő,
göröngyös útra mutató;
ha fáj a gond, és ég a szív,
álljon az óramutató.
Majd akkor rakjon perceket,
hogyha a rossz már nem nevet.

De, játszanék még kék eget,
mely szivárványtól fényes, és
a halálnak színnel üzen,
hogy lesz még új felébredés.
S bár életem csak torz tükör;
a szívem benne tündököl.