Nyárbúcsúztató

Elbújt a nyár, hiába várom újra.
Sárguló fák mögé rejtette báját.
Tavasztól kapott gyönyörű virágát,
Könnyezve bár, lelkem tavába szórja

Téged kereslek a hulló szirmokon.
Csendben haldokló, bús levek között.
S bár szemem tükréből messze költözött
Az illatos fény, most mégis álmodom:

Látom, hogy itt vagy, foglak karjaimban
S a nap megszépíti szemed sugarát.
Fejem öledben, szívem érted dobban,

Jöhet az ősz is, szerelmünk fonalát
El, nem tépheti. S ha a tél betoppan,
Együtt énekeljük a nyár szép dalát.