Elállt a szél és csendre int az este.
Hallgassuk együtt! Jöjj hát kedvesem!
Leülünk szépen, lassan elmerengve;
Két kis kezed a kezembe veszem…
Emlékszel, régen holdvilágos estén,
Ugyanígy ültünk, álmos ég alatt…
Én szemeidbe, te magasra néztél;
De én is megláttam a csillagokat.
Gyere hát édes, csak még egyszer újra;
Hiszen nekem semmi más nem maradt.
Üljünk le szótlan, új reményre gyúlva;
Csak mi ketten… A csillagok alatt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése