Februári reggel

A fény lassan nyitotta kapuját
Körülnézett, majd előbújt szépen
Árnyékot szőtt s kibontva bíborát
Kényelmesen szétterült az égen

Egyre világosabb lett a világ
A hó szikrázott, ahogy kelt a nap
Az ágakon vakító jégvirág
S én ballagtam hólepte fák alatt

Gyönyörű volt akkor az a reggel
Fények cikáztak havas fák között
Lépdeltem, dacolva a hideggel
És szívembe melegség költözött

Annál szebb, nincs amit a természet
Nyújt át nekünk. S eldobva gátjait
Kibontja a csillogó fehéret
S ezernyi színt fest, míg a nap virít

Sajnáltam, hogy vége lesz e- szépnek
Mert március majd friss rügyet fakaszt
De akkor is lesznek színes fények
Hát új reménnyel vártam a tavaszt