2010. március 20., szombat
Eldobva
Halk nevetésed elomlik lassan a lábam előtt most...
Nézem az arcodat; ajkadon olvad, perdül a kínzó
Gondolatok sebes árja, hogy eldobsz, múltba söpörve...
Béna a szám. Csak nézem a hajnali fényben a gödröt,
Mit szavad ásott lelkem elé, hogy a múlt betemesse...
Húz lefelé ez a nagy szakadék, mint trópusi ciklon.
Szédülök, elveszek én, ha te nem vagy; jő a halálom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése