2010. március 20., szombat

Eldobva



Halk nevetésed elomlik lassan a lábam előtt most...
Nézem az arcodat; ajkadon olvad, perdül a kínzó
Gondolatok sebes árja, hogy eldobsz, múltba söpörve...

Béna a szám. Csak nézem a hajnali fényben a gödröt,
Mit szavad ásott lelkem elé, hogy a múlt betemesse...

Húz lefelé ez a nagy szakadék, mint trópusi ciklon.
Szédülök, elveszek én, ha te nem vagy; jő a halálom...

Nincsenek megjegyzések: