Felkelek újra

Felkelek újra, ha sárba taposnak…
Cipelem tovább az ősi keresztem,
Viszem lihegve, félig elveszetten;
Letörölve, múlt hálóját a napnak…

Húzom s az úton, nem nagyon akadnak
Szép virágok, hogy azokat leszedjem…
Csak csúf démonok dobolnak fejemben;
S vigyorogva gonosz dalra fakadnak…

Érzem, hogy agyonnyom lassan egy árnyék.
Véresen elbukva, sarat markolok…
Nyüszítő fájdalom életem húrja;

De mégis egy lüktető, óvó burok.
Mert tudom, mit kaptam, az is ajándék.
Sárba taposnak?.. Hát felkelek újra…