2010. január 14., csütörtök
Szeress
Eddig még nem kértem soha,
mert büszke voltam, ostoba,
hogy szeress úgy, mint senki mást,
nem vártam tőled vallomást.
Most megteszem, mert félek én.
Szememben megfagy a remény.
Maradj velem, mert elveszek.
Hiányod megöl, eltemet.
Hát szeress úgy, mint senki mást.
Mint haldokló az álmodást,
ha érzi útja véget ért…
Adná lelkét a holnapért.
Szeress erősen, oly nagyon…
Tépd ki a szívemet! Hagyom.
Mert nélküled nem álmodok.
Ha nem szeretsz… hát meghalok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése