„Akár az erdőben a vadnyom” (J A. emlékére)

Hajnalban elvérzett a hold
Aranyló sárga vére folyt
Csorgott végig a ház falán
Mint méz a kaptár oldalán

___

Benn a házban még síri csend
Nehéz álmok torz köde leng
Az alvó arcán… s valahol
Egy kutya szűkölve csahol

Zihálva riadt fel megint
Szeme még tétován tekint
A tűnő álomkép után
Mely gyötri minden éjszakán

- Elég volt – mondta – el veled
Te gonosz ártó képzelet
Tűnjetek el rút démonok
Eztán csak szépet álmodok -

Lerázni kínzó álmait
Sétára vágyott, bárha itt
Benn a melegben jobb lehet,
Csak kinn szárnyal a képzelet

Elindult. Vitte a lába
S mint vad folyónak árhulláma
Úgy tajtékzott a gondolat…
Már itt a töltés… jön egy vonat

Lehet, hogy elgondolkodott?
Véletlen lépett egy nagyot…?
Lehet, hogy kívánta talán ?
Mint Flórát csókok hajnalán…?

Egy csattanás… és vége lett…
Rögtön látta a fényeket
Lelke magasra, messze szállt
Meglátta végre… a Mamát…

___

Hajnalban elvérzett a hold
Aranyló sárga vére folyt
Pihent kicsit a föld felett
S új lélek szállítója lett.