Legbelül

Belülről hullik könnyem,
Kívül nem hullt soha;
Pedig sokszor éreztem,
Hogy sorsod mostoha.

***

Gyászolni kellett volna,
De hitem elveszett;
Csak néztem koporsódra
A néma sir felett.

A szívemben harag volt;
Mert úgy mentél Te el,
Mint hajnalban a ködfolt,
Mit izzó nap ölel.

***

Nem tudtam szólni akkor,
De most már mondanám;
Az új találkozáskor
Majd, bocsáss meg Apám!