Magányos fohász

Emeld ki vérző szívemet!
Tudod, hogy benned bíztam mindig.
Ha nem lesz, majd ki eltemet;
te ott leszel velem a sírig.

Én elfogadlak bárhogy is;
és azt hiszem, nem kell az áldás.
Mert papok prédikálnak itt,
én mégis neked vagyok hálás.

Ha ez a gonosz bús világ
majd egyszer kettészakít engem
s a lelkem, lesz majd gyertyaláng;
te ne légy hozzám kíméletlen.

Borítsd rám jóság-arcodat,
ha gyászdal lesz majd énekem;
És szívemben, ha dac kutat
majd,: emelj magadhoz Istenem!