2010. január 20., szerda

Gondtalanul



Szívemet őrlő gondolatok sora villan a mába...
Elfogy az út most talpam alól; csak a bú ami vár ma.
Megremegő kezed álmos homlokomat simogatja...
Révedek arcodon; elrepülök bajokat kikacagva.

Ó ha te nem vagy, tán nem is élnék, úgy betemetne
Képzeletével a múlt; hogy az élet rám se találna...
Szép szemeidben a nyár tüze ég, így gond eleresztve;
Már utazom veled édes... Gondtalan állva a mába...

Nincsenek megjegyzések: