Nem kéne most még felvidulva
Zengeni öröméneket,
Mert gondunk újra, mint a dudva
Kinő, és minket nézeget…
Gúnyos szemében szikra lobban,
Röhög rajtunk, mert itt e honban,
Látja a hazug képeket…
Nem kéne most még lesunyt fejjel,
Szemet becsukva várni azt,
Hogy örömünkön ott a per-jel;
Éneklő szava megriaszt…
Könnyet hullat a múlt, ha látja,
Sajgó sebét hazugság szántja,
S nem kaphat többé már vigaszt…
***
Föl kéne állni, mint az Ősök,
Ha baj rágta a nemzetet!
Elé állni, ha álnok tőrök
Döfködnek tiszta szíveket!
Elsodorni a hazugságot,
Betemetve a bánat-árkot;
Süvöltve, mint a fergeteg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése