Emlék

Emlékszem, csak kis fa volt a zöld fenyő
Csillogó szemmel néztem karcsú testét
Oly lassan araszolt akkor az idő
Gyermekként alig vártam már az estét

És mikor ott állt asztalunkon végre,
alma, dió és szép színes papírok
lógtak ágain. Ez volt minden éke...
De velünk voltak akkor az angyalok.

Nem szólt senki, csak körbeálltuk csendben.
Koldus szegényen és mégis gazdagon.
Néztük, ahogy a gyertya lángja lebben,
S egy csillag benézett ránk az ablakon.