Konok remény

Fekete lapra írok
fehér szavakat.
Remélem, egyszer
megtalálom újra
az elveszettnek hitt
boldogság-madarat.

Szövöm a szavakat
sorban, egymás után.
A gondolatok,
zúdulnak belőlem,
sötéten és sután,
mint sáros ár hullámai
ha elmossák a partot…
S mégsem látom
magam előtt
az arcod…

Próbálom szépen
sorba rakni őket
és nyújtanám
a kezemet feléd..,
de a szavak midig
összekeverednek
és kezem bénán
az ölembe hull.
Fekete lapon
a betűk összefolynak.
Összegyűröm
és kezdem újra.
Konokul.