Reménytelenül

Nyálkás, ködös és néma lett az este.

Melléd ülök, a kezedet keresve

és, mint végső menedéket; markolom.

S mert hozzám bújsz; hát átölel karom…

Riadt madárka, mely otthont nem talál,

érzem, hogy lüktet, a szíved kalapál...

Átjön a ritmus, szavak sem kellenek,

a szótagok most mind mellékesek …

S.O.S.-t ver hangosan zakatolva, ütve;

Mi lesz velünk?- némán dobban fülembe

Hogyan tovább?- ez visszhangzik fejemben;

és csak szorítlak ,.. méla szédületben ...