2011. március 13., vasárnap

Adj erőt



Árva sorsom bús kalásza,
Beletaposva a sárba,
Eltiporva nem terem;
Mert csirája félelem…

Azt mondták a bölcsek régen;
Nem lehet több egy szekéren,
Annyi csak, mit bír a ló.
Többet rakni nem való.

Most a súlyt vállamra dobják
Számolatlan. Nincsen korlát.
Vagy bírom, vagy elbukom;
Nincs választás, jól tudom.

Énekeltem én kesergőt
Nem láttam fától az erdőt
Elhalt fájó énekem
Adj hát erőt Istenem!

Adj erőt, hogy higgyek újra.
Új reménnyel, boldogulva;
Hazám sorsa ne fájjon;
Nemzetünk talpra álljon!




3 megjegyzés:

Judit írta...

Veled együtt fohászkodom én is az erőért és Áldásért!
Nagyon szépek és fájók halk szavaid Branuel!

Barna írta...

Köszönöm szépen Ditta!
Nagyon örülök, hogy itt jártál...
:)

Frady Endre írta...

Ez szép... Tényleg!