2010. december 27., hétfő

Ajándék



Nem tudtam, mit vigyek neked,
Hogy szép legyen majd az a nap.
Mikor, lágyan fogom kezed
A feldíszített fa alatt…

Minek örülnél igazán?...
Mi az, mi felvidítana?...
Ha majd szemedből csillan rám
A szép karácsony éjszaka…

Hiába néztem villogó,
Fényes kirakatüveget,
Lázas arcomba fújt a hó
És nem találtam ötletet.

***

S most itt állunk a fa alatt.
Nem hoztam ékszert, díszeset.
Ajándéknak más nem maradt,
Fogadd el tiszta szívemet!


2 megjegyzés:

Judit írta...

Nagyon nagy a hallgatás Körülötted, noha a verseid mára oly népszerűek, hogy a Netlog nevű közösségi oldalon Branuel név alatt egyre másra bukkannak fel!
Csodálom, hogy nem vetted még ezt észre!
Az embereknek tetszik, elmondják gondolataikat Műveiddel kapcsolatosan, én meg csak tátom a szám!
Szerintem Te is örülnél ennek!
minden szépet kívánok Neked sok szeretettel, s remélem, jól Vagy, Vagytok!

Ditta

Barna írta...

Köszönöm szépen Ditta, hogy felhívtad a figyelmem ere a közösségi oldalra...
Szétnéztem ott.. és nagyon elcsodálkoztam...
Ezt nem hittem volna...

Amúgy jól vagyok, csak a gondok néha
maguk alá gyűrnek...
Egy újabb disztichonos versen dolgozom ép, ami majd így kezdődik:
"Nem tudok írni, a boldog időkről hallgatok inkább;
mert szomorít ami lesz, s megnyomorít ami van"

Jó egészséget és a mindennapokban őszinte boldogságot kívánok Neked.

Barna