2010. január 8., péntek

Két kezemben



Két kezemben tartom a szerelmet;
amely ékköve mindkettőnk szívének…
Tudom, elengednem már nem szabad;
s így, minden napra új csodát remélek…

Erősen fogom és felemelem;
hogy az idő kezemből ki ne tépje…
Mert érzem, hogy ameddig szorítom;
addig, csak addig maradhatok élve…

Nincsenek megjegyzések: