Szép, puha réten lépdelek újra, a fűben a lábam;
Nyugszik a nap most. Rőt vöröséért hajlik a vágyam.
Talpamat ismét bársonyosan simogatja az emlék;
Elvisz a gondolat engem, mintha az Ő fia lennék.
Életemet csak az álmaimért rakom így ki az égen;
Hát veled álmodom én a jövőt, és már neked élem.
Vesztes a hit, ha a bűn felemészti a jót is, a szépet;
Alszik a nap már. Nézd velem újra szerelmem e képet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése