Rég becsukott ablak vagyok
Benéz rajtam a napsugár
Kopott szoba, rossz bútorok
Egyebet nemigen talál
Bezártak már nagyon régen
A napraforgó sem köszön
Mert kopott, fakó a fényem
Kecses fejét nem tükrözöm
Nem csillogok mikor éjjel
A hold szememen beragyog
Lágy csillagport szórva széjjel
És álmot hozó harmatot
Párkányomra nem száll madár
Dalát nem hallgathatom
Senki sem szól rajtam be már
Nincsen virág az asztalon
Régi álmok, szép emlékek
Remegve futnak rajtam át
Nyissanak ki!!! Még remélek…
S így hallgatom a múlt dalát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése