2010. december 13., hétfő

Egyszer



…Homokba dughatnám fejem,
    Mint annyi költő e-hazában.
    De mégis úgy kell döntenem,
    Elmondom Nektek nyíltan, bátran;

Egyszer rend lesz, mert így akarjuk.
Addig álmunk csak szendereg.
Most a multiknak van hatalmuk
S a nép, mint alvó nagybeteg;
Ámítva pénztől, mintha látna
Elfelejti a vágyait.
És ha egy sárga hátba vágja;
Görnyedten tovább dolgozik…

…Elmondom Nektek nyíltan, bátran,
    Csöpögő, véres asztalon,
    Kiterítve a múlt sarkában;
    Átkozlak téged Trianon!

Egyszer rend lesz, mert minden ember
Ki tiszta szívvel született
Ráébred majd, hogy ez a rendszer
Rakta rá a bilincseket.
Türelmét elveszíti akkor,
Mint áradat esők után;
Tombolva zúdul és elsodor
Mindent mi majd útjában áll…

…Átkozlak téged Trianon!
    Mert őseink nem ezt akarták
    Lelkükben nincs most nyugalom
    Látva a hont, hogy csonka ország…

Egyszer rend lesz, mert így akarjuk
Mind, ki Magyarnak született
Mert e-hazát nem azért kaptuk
Hogy ocsmány féreg rágja meg…
De eljön majd, én így remélek,
Eljön egy jobb, egy szebb jövő…
És unokáink büszkék lehetnek
Úgy borul ránk a szemfedő…

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Régen olvastam ennyire intenzív,lélekre ható verset.Köszönöm hogy olvashattam,nem találok helyes szavakat szinte meg bénultam.Gyönyörű vers.

Barna írta...

Én köszönöm, hogy itt jártál és elolvastad...
Nagyon örülök, hogy tetszett...
:)